BrácsaTánc

"A rév folyókon, tavakon létesített védett kikötő. Itt általában a két part közötti átkelésekhez használt hajók, csónakok vagy kompok kötnek ki. Az áruk ki- és berakodása és az utasok felszállása is itt történik – írja egy internetes értelmező szótár. Két országot élve, Lakatos Robi sokszorosan révésznek született. Először is azért, mert zenéje hordozza a révület, a katarzis, a túlsó partra jutás lehetőségét. Másodszor azért, mert egyszerre van otthon a zene mindkét partján, legyen az magas (komoly, modern) művészet, mint az örök példa, Bartók Béla zenéje, vagy populáris (népi, tradicionális), mint például a Potta Gézától, az abaújszinai prímástól tanult muzsika. Népzenészként azon kevesek közé tartozik, akik szimfonikus zenekarban is játszanak, de eszében – szívében őrzi a már említett cigányprímás, Potta Géza barátságát, tanítását is. Klasszikus brácsásként kivételesen jól hegedül, hegedűsként viszont észre nem vennénk, hogy brácsás. A „hajó” pedig, mely zenéjét röpíti, méltó a felvállalt feladathoz és a révészhez: egyszerre vérbeli cigányzenekar, ha kell, vagy klasszikus kamarazenei partner: pontos, érzékeny és gyors. Korpás Éva hangja a zászló rajta, énekeljen akár románul, szlovákul vagy magyarul. Mi pedig, akik felszálltunk erre a hajóra, hátradőlhetünk, élvezhetjük az utat, hiszen az ezen a lemezen rögzített zenében a célbajutás csak következmény, az öröm az út maga." - Kelemen László